A Kaposvári határátkelő folytatásaként lesz egy munkabemutatónk a Poszton, a Zsolnay gyárban. Nem az eddigi munkáinkat foglyuk felhasználni, hanem a fesztivál alatt lesz egy workshop és az ott készített ügyekből fogunk összeállítani valamit. Annyi különbséggel, hogy lesz egy előre kitalált dramaturgiai szerkezet és ez adja meg az irányát a feladatoknak. Ettől függetlenül az előadás nem fog törekedni egy olyan művészi tökéletességre, amit általában a nézőközönség elvár. Felvállaltan az egy hetes munkán létrejött ötleteket láthatják majd a nézők és reméljük, hogy lesznek közöttük olyan anyagok, amik meg fogják mozgatni a fantáziájukat. Van egy alaptéma: a horror és a thriller. Ez csak egy közhelyes iránymutató, hogy legyen mihez kötni az ötleteinket. Nem túlzottan érdekel, hogy mennyi művért vagyunk képesek kilögybölni és hány végtag esik le és milyen szörnyeket tudunk megeleveníteni. Az sem cél feltétlenül, hogy a nézők összeszarják magukat. Az már annál inkább érdekel, hogy hogyan tudunk feszültséget kelteni? Milyen irányba megy, ha egy ilyen közhelyes témánál bevetjük azokat az eszközöket, amikkel idén dolgoztunk? Hogyan lehet a feszültséget hirtelen bagatellizálni és röhögésbe folytani? De érdekes lehet az pl, ha képzettársításokat hozunk létre, aminek a végeredménye egy félelmetes hatás. Nyilván a jelenidejűség is egy fontos tényező. Talán az válthatja ki a félelmet leginkább, ha nem pontosan értjük, hogy amit látunk, az színház-e vagy sem. Az is érdekel, hogy hogyan lehet kirántani a nézők lába alól a talajt és ez milyen hatásokat vált ki. És a saját magunk értékelése szempontjából szeretnék egy folyamatos kontrollt. Egy olyan szűrőn keresztül fogjuk értékelni magunkat, a jeleneteinket, hogy vajon egy gyerek fej mit tudna leszűrni belőlük. Nem arra gondolok, hogy gyerekek számára is érthető anyagokat kell készíteni, hanem arra, hogy gondolkozzunk azon, milyen hatást érne el a gyerekeknél. Már magunk is elfelejtettük és érdemes volna visszaemlékezni, hogy mik váltottak ki belőlünk hatásokat gyerekkorunkban. Mitől féltünk? Miken nevettünk? Milyen fajta történeteket szerettünk? Mit értettünk és mit nem? Stb. Ennyit tudok most írni erről az ügyről. Posztig nem is nagyon kerülök már internet közelébe, ezért nem is tudom később se bővíteni a mondanivalókat. Mindenesetre a munkabemutató 12-én lesz az ifi géniusz program keretében, a Zsolnay gyárban.