nagyon korrekt! minden, és tényleg minden tekintetben támogatom, de azt hiszem csak szeptember 22 után, a kártyához egyelőre nem tudom hogyan kötni...

én egy másik akcióhoz kapcsolnám, ha valakikkel össze lehet dolgozni.

pl Tóth Feri kártya-szórólapozik a Moszkván, a fülkében az illető egy jelszót kap, amit bemond Ferinek, és így tovább.

vagy egy üzenet Ferinek, aki adja tovább Caminak, mert én vidéken vagyok, és nagyon fontos, erre Feri váratlan hálareakciója, és végül ad egy huszast, hogy helyette (mert neki megállás nélkül osztani kell a kártyákat) hívjon fel egy számot, ami a Blahán egy fülke, mert ott meg Cami oszt. -- kísérlet "beszervezésre", meddig mennek el a kártyistaságban, közben infók adagolása...

vagy csak felhívni a figyelmét, hogy ha oda néz, akkor egy előadást láthat, amit csak neki csinálunk (mint beavatott nézőnek, a járókelőknek lehet hogy nem is derül ki, hogy performanszot látnak) -- ehhez hiperreál kell, csak onnan tudja, hogy nem kamuzunk, hogy megmondjuk a jelenet végét, aminek valószínűtlen dolognak kell lennie. -->ez a legszelídebb, mégis szerintem egyszerre lehet para és lenyűgöző

akár bele is szólhat, hogy mi történjen--> interakció. ebben el lehet menni odáig, hogy ha jó érzésű ember, leállítja a dolgot -- ld Hajas és a kvarclámpa. nem kínzásra gondoltam, nem is zsidózásra, inkább arra, hogy pl megszán minket, és nem hagyja, hogy tovább égessük (nem fizice) magunkat.

bele lehet építeni a magyar kártya projektbe, de engem ez annyira érdekel, hogy nagyon szívesen látnám egy külön projektként is később. ez bárhol megcsinálható!!!

Adri vagyok
A telefonfülkés dologból nekem a személyre szóló előadás tetszik
.Az interakciós megoldást nem konkrét, és rétes tészta lehet belőle.Döntsük el melyik legyen.Én a terjengősség ellen lennék./Az interakciót, Talán úgy tudom elképzelni, ha még telefonon leegyeztet valamit, amit ő kér, majd kijön és ezt látja.RENDEZETT.
Én mindenképpen benne vagyok a dologban.

Nagyon érdekel! Ez egy hosszú távú, több kísérletet megérő projekt lehetne. Egyből az Amelie villant be, amikor a csaj iszonyú bonyolult útvonalon, utcán megszólaló telefonokkal, földre rajzolt nyilakkal, adott irányba mutató szoborral irányította a srácot, hogy az eljusson A pontból B-be. Persze irdatlan nagy utakat biztosan nem fognak megtenni nekünk, de egy kis játékra hajlandóságot érzőkkel jót kísérletezhetnénk. Egy nagyon klassz élmény - az etiquette-ben is ez volt az egyik érdekes - hogy bekerülsz egy rendszerbe, aminek nem ismered a szabályait de A, megtanulod, B, rájössz, hogy te is irányíthatod, C, csak élvezed a sodrást, a "magasabb erőket". de közben játék. MÁTRIX!!!Én se kapcsolnám a kártyához.

Nekem is nagyon tetszik az ötlet, szívesen részt vennék benne. Azonban egy kérdést érdemes szerintem feltenni: ez pusztán egy embernek érdekes, emlékezetes kaland. A színháznak viszont valahol sajátja, hogy közönségnek szól. Hogy lehetne ezt kitágítani? Mert, mint egy másik hozzászólásomban írtam, kicsit igazságtalannak érzem, ha az élmény, a tanulság nem közös a nézővel. Nem korrekt, hogy mi ismerjük a játékszabályokat, de ő nem. Hogy lehetne vajon ezt megcsinálni? Mert, ha több emberrel csináljuk együtt, egyszerre, akkor mégsem oylan elveszettek, van kivel együtt belevágni. Lehet, hogy így kellene célozni embereket.

Egyetértek az előttem szólókkal, én sem kapcsolnám a kártyához

Feri!
Abban én nem látok problémát, hogy "csk" egy ember számára érdekes kaland. Azt hiszem a színház nem elsősorban a közösségi élményről szól, hanem az egyénről. (Mintha a táborban is inkább erre fektettük volna a hangsúlyt.) Nem beszélve arról, hogy egy előadás-szerűbb utcai performansznál sincs feltétlenül egynél több néző.
nekem eddig Dani egyik ötlete tetszik a legjobban, amihez nem is kellenek túlbonyolított játékszabályok:

"csak felhívni a figyelmét, hogy ha oda néz, akkor egy előadást láthat, amit csak neki csinálunk (mint beavatott nézőnek, a járókelőknek lehet hogy nem is derül ki, hogy performanszot látnak)"

egy ilyen esetben nem is a kiszolgáltatottság az első, ami eszembe jut a néző fejével gondolkodva.

viszont, most én tényleg jegelném az egész ügyet, hogy ne érezze senki, hogy ezerfelé húzunk, mialatt megy a magyar kártya dolog, úgyhogy javasolnám, hogy mindenki jegyezze le a felmerülő ötleteket, és 22-e után visszatérünk rá.

oké, legyen ez egy új projekt (bár ehhez lenne most leginkább kedvem), tényleg nehéz kapcsolni. örülök hogy gyűlünk.
ami Feri hozzászólását illeti, szerintem épp arra egy kísérlet ez a dolog, hogy a hívással random kiemelsz egy embert a tömegből, akinek ha van hozzá kedve (,és pl még nem jött meg a nője, akit vár,) színházként élhet meg egy utcai jelenetet. pont hogy ő az egyetlen beavatott. annyiban tényleg mátrix, hogy csak az ő fejében létezik a színház. mit kezd ezzel a tudással? (mintha zsebtolvalyokat látna dolgozni.) lehet hogy ő toboroz nézőket.

vagy ahányszor áthalad azon a téren, mindig nézni fogja, hogy nem megy-e épp vmi. EZ lenne a kurvajó! kiépíteni az agyában egy magánmozit. (ld amúgy Jevrejnov, majd száz éve...)

nekem egy olyan is tetszene, hogy a telefonon kulcsot kap egy avatatlannak alig feltűnő, ám azért zajló jelenethez, és csak ő látja igazán, hogy mit játszanak. egy hülye példa: a moszkván négyen elmélyülten számoljuk a galambokat, listát készítünk, stb. ezt lehet úgy csinálni, hogy csak az röhögje magát halálra, aki a telefont felvette, és mások észre se vegyék.

inkább az olyanok lennének jól, amihez a képzeletét kellene használnia. így negyed négykor nekem nem nagyon van, de gagyi pl: vadászhatnánk a 18-as villamosra, (óriáskígyó), ami végül benyel minket. a lényeg a becserkészés, a várakozás, a haditerv, a vakmerés, hogy mire megjön a villamos, ő is annak lássa.

Szevasztok,
nagyon jó dolgokon pörögtök, nekem lenne az egészhez egy ötletem. New Yorkban volt ez, hogy vehettél ilyen sárga nyilakat (ez volt a projekt címe is, hogy "Yellow Arrows") amit leragaszthattál bárhova a városban, egy sms-t dobtál egy szerverre, amin rajta volt a nyíl azonosítója, és egy üzenet, hogy pl. ahol ez a nyíl van, ott léptem bele a kutyaszarba. Bármit. Valaki arra járt, dobott egy másik smst, és megkapta azt, ami a nyílhoz tartozott. Ha valami hasonlót használnánk, akkor meg tudnánk örökíteni az akciókat, pl. egy ilyen nyilat lerakunk a Deák Térre, ahol évzáróztatok, és akkor aki nem volt ott, de később arra jár, küld egy smst, és kap egy fotót, vagy rövid videót, vagy szöveget, bármit, ami az akcióhoz kapcsolódik. Nem kivitelezhetetlen. Tudni kell, hogy mit tud ez a szerver, és akkor mehet, nyilván ezt én most csak bedobtam, de érdemes lehet pörögni rajta. Holnap leírom, miként lehetséges.

Van egy honlap, www.aether.hu , ez egy építész csapat lapja, angolul, akik nem klasszikus módon gondolkodnak az épített környezetről, tehát nem épületek, utcák, stb. kivitelezésében, vagy tervezésében gondolkodnak, hanem sokkal inkább abban a viszonyban, ami az ember és környezete, fizikai környezete között fennáll. Érdemes olvasgatni. Én Somlai-Fischer Ádámot ismerem közülük, őt faggattam most erről a \\\"yellow arrows\\\" adaptáció lehetőségéről, majd ha lesz ideje, átgondolja. Van azon az oldalon egy másik honlap, a \\\"Kitchen Budapest\\\"-é, amit ha tudtok, szintén nézzetek meg. Ez egy nagyobb szabású projekt, amihez a T-Com ad pénzt, Somlai pedig jobbára segíti a beérkező ötletek megvalósítását. Ide nagyon sokféle ember jelentkezett, asszem folyamatosan lehet jelentkezni, akik valamilyen módon abban gondolkodnak, amiben Fischerék. Itt kapcsolódhatunk ehhez az egészhez mi is, mert a kérdésfelvetés a mi akcióinkban is hasonló. Szerintem onnan is sok mindent át lehetne emelni, ha gondoljátok, beszéljünk erről is.

Marci! ne érezd úgy, hogy nem olvassuk/ nem gondolkodunk arról, amit írsz, csak előbb a kártyát toljuk, és aztán visszatérünk erre. nem vész el semmi! coming soon :)

Sziasztok, én ezt sokkal ügyesebb ügynek gondolom, mint a kártyát.
Ajánlom mindenkinek Szőcs Géza Kisvárosi történet című színjátékát, pont erről szól.
Egyébként meg a Süsü a csillagász álmában pont azt csinálta, hogy kiemelt 1 nézőt, akinek külön előadást csináltak a többiektől távol, és működőképes volt, sőt...
ja, én is szívesen csatlakoznék ha lehet...

Sziasztok,
nem, nem gondoltam, hogy ne gondolkodnátok rajta, helyes, hogy toljátok a MK ügyét; szégyen, hogy én nem, de nézőnek megyek, mindenképpen, addig meg olvasom amiket összebrainstormingoltok, csak abba -MK- nem pofáznék bele.

Vivi! de jó, hogy felbukkantál, főleg, hogy szerintem ehhez az ügyhöz nélkülözhetetlen lesz valami ravasz megoldás egyéb médiumok használatával, mint amilyenekkel te is operálsz, úgyhogy, ha a magyar kártya után rátérünk, mindenképp számítanánk Rád!
Marci: nem szégyen, ha ahhoz nem akarsz hozzászólni, nem teszed, semmi gáz

Na, én azt mondom eleget pihentünk...
Mit szólnátok beindítani a gépezetet és elkezdeni dolgozni ezen az akción?
Egyelőre kezdjük szerintem az erőfelméréssel. Ki az, aki tettrekésznek érzi magát?

a kaposvári harmadév marat-zik, a másodév csehovpróbál ezerrel. ezért a nagy pauza. ha lesz energiánk fülkézünk mi is. érdekel a vita, úgyhogy ha történik valami megbeszélés-ügy, szívesen olvasnánk a jegyzőkönyvet. esetleg elképzelhetőnek tartom - bár még nem beszéltem az osztállyal erről, de október 20-23-ig pesten leszünk, talán a 22 hétfő alkalmas lenne arra, hogy legyen egy nagy közös megbeszélés fülke-ügyben.
mivel nem leszünk valszeg pesten utána egészen meglepően hosszú ideig, azt tudom elképzelni, hogy legyen egy pesti meg egy kvári fülke-projekt paralel. közben érdemes gondolkodni azon is, hogy a kaposvári főtéren működik egy webkamera: www.kapos.hu/index.php?lap=kamera.php
amin például képregényes módon tudnánk is rögzíteni az eseményeket. erről meg még másról is, talán hétfőn. egyeztetek az osztállyal. pestről kinek jó?

érdekes, hogy képregény-szerűségről írtál.pár hete Vivivel beszélgettünk erről az akcióról, és valami olyasmi ugrott be, hogy fotókkal, kamerával dokumentálni az ügyet, amiből aztán egy harmadik produktumot hozzunk létre, és ennek kapcsán került szóba a képregény mint forma. Jó, ezek részletek, tényleg az kéne, hogy szervezzünk valami találkát. Én kérnék még egy hét haladékot, most elég sűrű minden aztán benne vagyok. De addig mindenki szóljon hozzá, akinek van valami ötlete.

ja és egy történet, ami egy barátommal esett meg. állandóan csörgött a telefonja egy időben, valami vezetékes számról hívták. a tudakozó megmondta neki, hogy egy piliscsévi telefonfülkéből jönnek a hívások.a srácot nem hagyta nyugodni az ügy, és megkereste a fülkét, aminek a falán egy klasszikus, olyan két háború közötti kézírással írt levél volt: "mi tartott ennyi ideig?" és alatta ott volt a haverom száma is, hogy biztosan tudja, neki szól az üzenet.