Peti szomorú esetét alapul véve szeretnék előre szólni, hogy a cikkben említést teszek erről a blogról is, a pontos címet is megadva. Így elképzelhető, hogy több, eddig nem ismert látogató fog majd beleolvasni. Ha bárkinek van olyan megjegyzése, bejegyzése, amit nem szívesen vállal széles nyilvánosság előtt, annak még van ideje eltüntetni azokat. De én bíztatnék mindenkit a szólászabadságra...

Személy szerint az esetemet nem tartom szomorúnak, Feri. Arra pl. egy elég jó szemléltetés, hogy a fórum tényleg nyílt (befogadói részről, technikailag legalábbis mindenképp az.) Beütöd a google-be, kijön. Ennyi. A nyitottság inkább a másik oldalról nem teljesen egyértelmű, vagy miattunk nem, vagy a másik fél miatt. Hiszen az én ügyemben is lehetett volna létjogosult reakció, ha mondjuk az érintett(ek) írnak egy kommentet az üggyel kapcsolatban. Nem lett volna kimoderálva, meg semmi ilyesmi. Éppen ezért jó volna, ha senki nem ijedne meg attól, hogy ezt mások is olvashatják, sőt, sarkallhatna ez mindenkit arra, hogy úgy írjon véleményt, kommentet, hogy értelmesen számol "külső" szemekkel, és nem az öncenzúra eszközével, hanem éppen azzal a nyíltsággal támasztja meg mindazt, amit ír, hogy egy harmadik fél számára is érthető, vitaképes megnyilvánulás legyen. Mert az lenne az igazán szomorú eset, ha most bárki radírozni kezdene bármilyen esemény hatására. Szerintem.

Teljesen egyetértek. Szólásszabadság van, tartsuk magunkat hozzá. Szomorú lenne radírozni kezdeni. Ugyanakkor senkitől sem várható el, vagy pontosabban fogalmazva, én nem várhatom el senkitől, hogy esetleg miattam hozzád hasonlóan kellemetlen incidens érje.
És annyiban szerintem szomorú az eseted, hogy kiderült, mégsem lehet egészen szabadon véleményt nyílvánítani. Pedig ezt mindenkinek szabad volna, amíg ezzel mást nem károsít. És ahogy mondod, nekik is szabad lett volna...