Sziasztok!

Többen beszéltünk róla Komáromban, hogy a közös munkát performance-ok csinálása szintjén is tovább vihetnénk.
Ösztönző volt számomra Komárom után, hogy kaposvári osztályom néhány tagjával részt vettünk Földváron egy Réthly Attila vezette vörksopon, amelynek eredménye egy Trabant színház kialakítása volt. Egy erősen kipofásított trabantot letoltunk a földvári kikötőbe és a járókelők egy étlapról választhattak melyik pár perces jelenetet akarják megnézni a trabant belsejéből (főleg a rendszerváltás témaköréből, egy majdani kaposvári előadás kapcsán).
A lényeg, hogy ezzel a különleges utcaszínházi formával kerestünk egy csomó pénzt, amit ugyan húsz felé elosztottunk, de arra gondoltam így akorok pénzhez jutni a nyáron.
Így amikor visszatértem találkoztunk néhányan a komáromi brancsból és időt és energiát nem kímélve csináltunk egy performance-t a budai várban. Pénzt persze nem kerestünk, (amúgy, úgy tünik ez elég kényszerpályára tudja helyezni a gondolkodást) de elképzelhető hogy készül majd belőle egy kis videó amit meg tudunk mutatni majd nektek.
De ami a legfontosabb, hogy fölmerült jó néhány olyan performance ötlet, amit közösen, hetvenen vagy, optimális esetben mégtöbben csinálhatnánk.
Nos, ha már végre van egy ilyen fórum lehetőségünk, ezek megtervezésére, megszervezésére is használhatnánk.
Mit gondoltok?

Lángoló üdvözlettel:
Egger Géza

Szia Géza!

Bár a nyár már közeleg a végéhez, de engem pl. érdekelne amiről írtál. Vázolnád-e a felmerült ötleteket nekünk/nekem? (akár emailben, ha úgy kényelmesebb)
üdvözlettel
fancsikai péter

A nyár ugyan a végéhez közelg, de ez nem baj, hiszen ezeket a nagy csoportos akcióat alposan át kellene gondolni mire eljutunk odáig, hogy kitűzzűk azokat a napokat amikor ténylegesen megcsináljuk őket.

Emailben lehet, hogy tényleg kényelmesebb volna ezekről beszélni, elsősorban a diszkréció szempontjából, de a lényeg pont az, hogy itt tudjuk közösen egyeztetni a dolgainkat, tehát elkezdődhetne itt a közös gondolkodás.

Különleges dolgokat lehet csinálni hetvenen, de ha mindenki hívja az egyéb osztálytársait, barátait, akkor a létszám és így a lehetőségek a sokszorosára duzzadnak. Két féle érdekes formáján gondolkodtunk a megaperformance-oknak:
Az egyik lehetséges út, ha egyénenként, vagy kis csoportonként szétvállva, különböző helyeken, de egyidőben csinálunk valamiket. Pl: egy bizonyos percben Budapest összes BKV járatán lejátszódik egy teljesen reális jelenet, (veszekedés, szerelmi vallomás, valami), mindegyik vonalon ugyanaz. Így több ezer ember fog emlékezni valamire amire rengetegen úgy emlékeznek, hogy az teljesen máshol történt. Az ilyen típusú akciók nagy diszkréciót követelnek meg, a játék épp abban rejlik, hogy ki sem derül, hogy mi performance csináló egyébként fiatal színházi gondolkodó arcok vagyunk.
A másik lehetséges típus, a kevésbé diszkrét, de rendkívűl hatásos tömegjelenet. Persze ebben a keretben is lehet finom és ravasz dolgokat csinálni, de különleges volna olyan monumentelis akciókkal próbálkozni mint például: kivonulás budapestről, ami során több százan (itt a létszám jelentősen duzzasztható) bőröndökkel, bútorokkal elindulunk gyalog, ki a városból.
Néhány éve interneten szétkürtölt akciókkal próbálkoztak, amiről így majdnem mindenki tudott, és a résztvevők meglehetősen fegyelmezetlenek voltak. Érdekes játék azonban ha a teljes titok ködébe rejtőzünk, és ha esetleg valami rendszer szerint tudnánk csinálni ezeket, késleltetnénk (az egyébként banális) valóság fölfedését.

Szóval borzasztóan izgalmas lehetőségeink vannak, csak ami problémás, hogy ezeket hogyan fésűljük valami közös gondolatisággal össze, egyáltalán van e realitása ilyen nagy csoportban gondolkodni, kire lehet számítani?
EG

Ha szabad hozzászólni a témához, én csak annyit mondanék, hogy hallottam már hasonló akciókról. Amit konkrétan tudok és lehet, hogy Géza te is erre gondolsz, amikor pár éve egy felhívás indult, hogy valamelyik szombat délután hatra mindenki menjen a Nyugati pu. aluljárójába és vigyen egy párnát, hogy egy hatalamas párnacsata bontakozzon ki. Azt hiszem azt hallottam, hogy annyira kevesen voltak, hogy elhalt a dolog. Meg más hasonlókat is a Ferenciek téri és Nyugati pu.-i aluljárókban, ahol valami hasonló volt a cél, hogy egyszerre, egy időben mindenki csinál valami meghökkentőt, aztán szétszéled úgy, hogy meg sem tudja nézni, kikkel csinálta együtt, amit csinált.
Szóval már voltak nagyon hasonló próbálkozások, amik főleg az alternatív, házfoglalós squat-érából származnak. Legalábbis én ezekről hallottam. Azt el tudom képzelni, hogy szét volt kürtölve, ha már én hallottam róla, de szerintem az első számú probléma az ember. A második meg, hogy oké, hogy jópofa, ha párnacsatázunk, de mi értelme?

Szóval sűrítve a kommentem: Szerintem előbb a témát kellene megtalálni, amire felfűzhetnénk valamiféle hasonló performanszt. És nem kell feltétlenül még nyáron. Talán év közepére ez a blog is felfut annyira, hogy még egyszerűbb is embereket találni.

Tarr Feri

Szevasztok. Orson Welles mintájára lehet ál-hírt terjeszteni. Egy időben a metrókon beszélni valamiről, ami önmagát gerjeszti tovább. Pl. meteorit csapódott be a Hortobágyon, de titokban tartják, mert lehet, hogy űrjármű. Ez meglehetősen egyszerű, de jól tesztelhető, mennyire működik, mekkora a hatás. Tömegben egy forgalmas helyen adott jelre megállni tablóban, miközben a valóságos tömeg tovább megy. Észreveszik-e? Ez is csak egy apró kísérlet. Lehet, hogy ilyen egyszerűbb ötletekkel érdemes elindítani, dokumentálni, és fejleszteni tovább. A legakítvabb résztvevők alkothatják a \"szervező bizottságot\". Engem is érdekelne egy ilyen akciócsoport.

Feri: Igen én is ezt a példát hoztam, és én elhatárolódnék ettől a korábbi próbálkozástól, hiszen egyrészről pont az a megtévesztés a legérdekesebb, hogy nem lehet egyből tudni, hogy ez egy előre megbeszélt vicces valami, másrészről tényleg valami tematika koncepciózus véghezvitele volna az érdekes (távolról, de hasonlóan mint a De Lux-os több éves projektek).

Valószínűleg tényleg az a járható út, hogy azok akiket ez komolyabban érdekel veszik a fáradtságot, hogy itt kidolgozzák a terveket, s egy kiforrott koncepcióval valószínűleg már könnyebb megkeresni az embereket.

Tényleg ráérünk, nyugodtan tervezgetni, de fontos lehetne bizonyos kommunikációs okokból összekötőket szervezni népesebb bázisainkon, pl. én a kaposvári brancs informálását, toborzását elvállalom(az máris legalább ötven ember).

Most a kezdeti fázisban azt javaslom, hogy gyűjtsünk minél több ötletet itt össze.

EG

A flashmobnak (azaz a korábbi ilyen utcai ügyeknek) az értelmetlenség szerves része, amennyire tudom. Fontosabb: a flashmob egyébként sem szoros értelemben vett színház, hiszen nincs benne "előadás". Úgyhogy elhatárolódni sem kell tőle, mert tök más. Amiket itt írtok, ahhoz ügyes színészet és miegymás kell, egyrészt hogy hihető legyen, másrészt, hogy a (flashmobbal ellentétben) előre nem ismertetett játékszabályok működjenek, harmadrészt, hogy ha jóval később összeáll minden valakinek, akkor emlékezzen a részletekre. A párnacsatán száz ember lehetett, nem halt éppen be, de nem ez a lényeg, hanem hogy az egész másra való (van értelme). Egyébként a nagy flashmob-szervező a Bíró Dénes, dramaturg-hallgató a főiskolán, honlapjuk és nagy internetes közösségük van, oda is nézzetek el: netszinhaz.hu/kontent/index.php

Sziasztok!
Pali: Igazad van, némileg tudatlanul pofáztam a fleshmobosokról, és kösz a felvilágosítást.
De amelett, hogy tök más, mégis hasznos, hogy szóba került, valamilyen szinten hasonló ügyként(utcán történik, sok ember).
Visszatérve a fővágányra:
Fölvetődött, hogy ha ez nem egy egyszeri esemény, hanem sorozatos akciók lennének, fasza volna ha valami gondolati összefüggés lenne közöttük, valahonnan jutnának el valahová, esetleg valami kis történet kerekedne ki az egészből. (Így lehetséges volna egyszerűbb, kisebb csoportos akciókból fejlődni a nagyobbak felé, közben a folyamatos tapasztalatokkal így talán nagyobb biztonságra is szert tennénk).
Ezzel kapcsolatban nekem eszembe jutott egy lehetséges verzió: szólhatna ez -mivel Budapesten történik- egy másik városról, egy másik Budapestról, amilyen lehetne, vagy olyan ami jó hogy nincs, vagy amilyen lesz vagy volt vagy sose lesz, egy kisértet vagy földalatti város. Ez persze így nagyon tág, ködös és bármi lehet, de ki lehetne belőle fejteni valamit. Ezt részben példának írom, jó volna ha ti is írnátok lehetséges koncepciókat a megaperformance témáját, célját illetően.
Kissebb markolás, de nagyon hasznos volna a következő gyűjtés is:
A táborban sokat foglalkoztunk a térrel meg az idővel. Ha bárhol jártok a városban, és láttok egy helyet vagy tapasztaltok valami érdekeset, ami ide kapcsolódhat, legyen az bármilyen apróság, ide felirhatnátok. Pl: A térrel való játékra egy ötletem támadt amikor a dunaparton sétáltam, lehetne egy kis történés amit az emberek többszáz méter távolságból látnak, mondjuk Pestről egy budai ház tetején játszódó valamit.
Más:Nem nagyon indul be a közös gondolkodás, ez az egyik oka, hogy ilyen aktívan irogatok ide. Lehet csak idő kell, de azt sem tudom egyáltalán van e értelme, hogy nyomatom ezt a dolgot. Nem tudom eldönteni, hogy a hülyeségekkel kedvtelenítem el az embereket, vagy csak fáradtságos végigolvasni a hosszú kommenteket. Mindenesetre én továbbra is harminchat fokos lázban égek. Az is lehet, hogy ez az internetes forma a gátja a dolognak, nagyon lassú így egy beszélgetés(?). Ezért arra gondoltam, hogy személyesen kéne találkozni és tervezni, azokkal akiket ez érdekel és rá is érnek. Egy átdumált óra alatt többre jutnánk mint itt hetek alatt, (ezt is ki lehetne kisérletezni, mit mire tudunk hatékonyan használni).
Üdvözltettel:
EG

Géza!
Semmi esetre se gondold azt, hogy nincs értelme annak, hogy ennyi mindent, ilyen gyakran írsz. Találkoztam már jónéhány emberrel, mindenkitől kérdeztem, hogy regisztrált e egyáltalán, és még sok mindenki addig sem jutott (nyár, 0 internet, stb.). Tehát szerintem mindenképpen türelemmel ki kell várni a tanévkezdést, mikor több ember net közelbe kerül, meg egymás közelébe és elkezdődik valamiféle közös megemésztése, közös továbbgondolása a komáromi melónak, aztán még mindig várni türelemmel, mert valószínűleg ez annyira új felület, mármint maga ez a fajta kommunikáció egy ilyen felületen, amitől sok esetben még azok is idegenkednek, akik nap mint nap neteznek. Ehhez egész egyszerűen bátorság is kell, hogy egy ilyen felületen, ekkora nyilvánosság előtt merjem vállalni az írásaimat. Ez pedig valószínűleg idő. Én személy szerint nagyon bízom ebben a blogban, csak a merlines móka, illetve annak a valamilyen összetartása tölti ki a fejem, de igyekszem jelentkezni itt is. Ami pedig a megaperformancot illeti: én 36 fokos lázban csinálnám máris, csakhát ez a merlinesdi...
Megpróbálom valahogy nekik is ezt körülírni, hogy ez mi lehet, és hogy van e kíváncsiságuk ehhez, ezt egyenlőre nem igazán látom,de jelentkezem.
Addig is feltöltöttem néhány videót ftp-re, meg vannak linkek a médiatárban, amiket youtubon találtam.
(remélem hasznos).
maradok tisztelettel
Tóthferi

Angliában, az Edinburgh Fesztiválon része voltam egy izgalmas "előadásnak", amely nem tudom, hogyan, de kapcsolódik valahogy hozzánk. ezért is írom inkább ide és nem az ajánló rovatba. Íme - továbbgondolásra.

A címe Etiquette és a Rotozaza nevű angol társulat hozta létre - néhány hónapja egy másik előadásukkal egyébként szerepeltek a Trafóban, abba magyar színészeket is bevontak, akiknek próba nélkül kellett teljesíteniük különböző feladatokat a színpadon, olyan módon, hogy egy fülhallgató volt rajtuk és abba kapták folyamatosan az instrukciókat. Azt az előadást (Doublethink) nem láttam.
(imhol a rotozaza társulat és a trafós előadás linkje)

www.rotozaza.co.uk/home.html

www.trafo.hu/programok.phtml?id=879

Na de hogy az etiquette( amiről szintén van adat a rotozaza honlapon). Erre a cuccra a nézők kettesével vehetnek jegyet, én is így tettem, egy angol ismerősömmel. Az előadás helyszíne egy színház kávézója, nézője és egyben szereplője pedig mindössze az a két ember, aki jegyet vesz rá. Fél óráig tartott egy ea. és ment egész nap. Szóval le kellett ülnünk egymással szemben egy kis asztalhoz egy kávézóban és feltennünk egy-egy fülest, én lettem A, ő meg B.
Kettőnk fülhallgatójában különböző szöveg hangzott el, teljesen utólag sem tudtuk rekonstruálni, hogy a másik pontosan miket hallott. Mindez persze gondosan össze volt szerkesztve, így közös élmény jött létre. Három típusú szöveg hangzott el. 1. narráció. A hang elmondta, hogy mi történik éppen, ki vagyok én, hol vagyok stb. - mondjuk, hogy egy párizsi kávézó teraszán ülök és egyszercsak leül velem szemben egy fiatal nő. 2. instrukció - a hang megmondja, hogy mit csináljak. Nézzek B-re, tapsoljak egyet, vonjam meg a vállam ,vegyem kezembe az asztalon mellettem lévő kellékek egyikét ( pl. volt olyan, hogy egy krétát kellett megfognom, azzal téglalapot rajzolnom az asztalra - később kiderült, hogy ez a mi színpadunk, ahol egy-egy tízcentis játékfigurával megjelenítettünk Ibsen Nórájából egy részletet. aztán letöröltük a krétát - krétakör... :) ) Szóval mondjuk egy kis üres fekete füzetet kellett a kezembe vennem. És akkor B megszólalt - ez volt a 3. típus, a verbális instrukció, amikor a hang azt mondta, ismételd el utánam... és így jött létre a kommunikáció köztünk. B megkérdezte, mit olvasok - nekem meg közben az volt a számba (fülembe) adva, hogy Ibsent. És így alakult egy párbeszéd arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk, csinálunk stb. Volt egy olyan szakasz, ahol nekem kellett folyamatosan beszélni, úgy, hogy a hang nem hagyott időt két mondat között, tehát úgy jöttek a szövegek, mint a gondolatok, amíg az egyiket kimondtam, hallatszott a másik, a kimondással egyidőben tudtam én is mindent összerakni, ez valami fürdőszobában játszódó krimiszál volt már akkor és egy elhagyatott dombon jártunk éppen, miközben zuhogott az eső ( itt pl. B-nek le volt hajtva a feje, így nem látta, hogy az asztalra kinyújtott kezére én csöpögtetem a vizet az egyik kellékemmel)
Hosszú és nem tudom jól leírni. A lényeg, hogy nagyon hatásos kísérlet volt, színház volt. És egy csomó dolog bután volt használva vagy nem elég izgalmasan - én például egy ideig - mint azt megtudtam - egy hatvanéves filozófia professzor voltam, férfi, akinek nyilván megtetszik a szemben ülő prostituált, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy formákkal játszott ez a cucc is, hogy mi kizárólag formai instrukciókat kaptunk, játszani nem kellett, nyilván és a kontextus mégis érzelemmel, jelentéssel ruházta fel ezeket az amúgy üres gesztusokat. Interaktív volt - bár igai szabadságunk nem volt, hiszen csak irányítva voltunk, de...
Izgalmas élmény volt, újradefiniálás és a többi. Tovább lehetne fejleszteni, reality show-vá tenni, azáltal, hogy az instruktorok is folyamatosan a játszóból építkeznek - valahogy jelen vannak, ugyanúgy, mint a rimini protokollos cuccban, nem pedig egy előre felvett és rögzített hanganyaggal.
Persze lehet, hogy ez abszolút nem a hetven fős vonal, de mégis kapcsolódik, azt érzem. Remélem.
Üdv,
Zsuzsi

Ma esti találkozó, egyéb szerveződések:

Kedves Géza, kedves Kaposváriak (és Marosvásárhelyiek, és Mindenki)!

Igazatok van, de szerintem ne hergelődjünk ezen. Szándékosan senki se akar kihagyni senkit, egyszerűen csak szokni kell (technikailag is), hogy hogy működik ez.

Próbálkozzunk, hogy innentől minden itt történjen a blogon, a ma estéről pedig igyekszünk minél részletesebben beszámolni nektek (muszáj lesz valami bizottsági formát ölteni, jegyzővel :)).

üdv Mindenkinek

Ismét én.
Máris következetlen voltam, csupán Géza levelét nem raktam el, amire az én válaszom szólt.

Szóval ezt olvassátok előbb, aztán szerintem túl is dumáltam ezt a dolgot.

üdv

"Mi innen kaposvárrol(az én osztályom) biztosan nem tudunk ott lenni mivel már melózunk, és a másodikosok is elöbb-utóbb lejönnek majd. Ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel minket a dolog. Én ezért kezdtem el használni a blogos fórumot, hogy áthidalható legyen ez az időleges földrajzi gát. Emlékszel, már egyszer beszélgettünk nagy, közös performancokról,ezután sokat gondolkoztam a dolgon, és próbáltam beindítani ott a közös gondolkozást ami egyelőre nem sikerült. Nem tudtam eldönteni, hogy csak várni kell még, vagy nincs is talán érdeklődés. Ez a mostani üzenet viszont azt mutatja, hogy van. A blog kezelése pedig nem olyan bonyolult, ha nekem is sikerült. Ezt csak azért forszírozom, hogy mi se maradjunk ki a vérkeringésből, hiszen kissebb előzetes egyeztetéssel mi is föl tudunk menni pestre, mondjuk ha egy-két héttel elöbb kapjuk az infót, és jobbára csak hétvégén.

Tehát jó volna ha a mostani beszélgetésetekből is felkerülne valami a blogra, azoknak akik nem tudtak elmenni (gondolom nem csak Kaposvárról). Én személyszerint a már odaírt gondolataimat dobnám be addig is a közösbe, ha gondoljátok olvassátok el (a blogon a fórum kommentjeinél)

Ezen üzenetem remélem elősegíti intézményeink között kibontakozó reményteli bár még illékony kapcsolat fejlődését.:)


Üdvözlettel: Egger Géza"

Sziasztok!
Feri:Nagyon tetszik a performanc ötleted, ne haragudj, hogy itt reagálok rá, csak szerintem idekapcsolódik.
Szívesen gondolkodnék veled rajta. Nagy horderejû ötlet, hogy egy bizonyos jelenség, ugyanazt az irreális gesztust váltja ki a résztvevõkbõl, hosszú és nagyszabású akció térben és idõben, s akár szokásokat lehetne belopni a folklórba így.
Juli: nem hergelõdök, kommunikálok. Igyekszem majd egyértelmübben tenni ezt.

Sziasztok!

Gondoltuk megosztjuk veletek közös gondolatunk ami biztos hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe, de azért rögzítsük...
Október 1-től januárig kinnt leszünk ösztöndíjnak köszönhetöen Marosvásárhelyen... Ugyhogy sajnos kimaradunk a meetingekből,akciókból. De arra gondoltunk hogy ügyeket tudnánk szervezni és megvalósítani Erdélyben is, ezzel növelve csoportosulásunk globalitását. Elkezdtük az ötletelést,de akár célzottan minket és a kinti egyetemistákat (Zénó,Kónya-Ütő Benyus,Rami,Dezső,Kriszti) is érhet ötlet feladatra innen. Mindez pontos egyeztetésre kényszerül, ami nem megoldhatatlan, és kitartással véghezvihető...a blog pedig szerintünk tökéletes erre, hiszen a személyes találkozás nem működne. És ha kint születik valami persze rögtön pakoljuk fel ide... Igy mi sem maradnánk le annyira. Kint nyilván veszélyesebb bármit is bevállalnunk mint idehaza de bátrak vagyunk és elszántak!! Az erdélyi csapattal kontaktálunk és indulhat a buli... ennyi egyelöre. Timi és Bazsi

Nem szabad arra gondolnotok, hogy bármi is veszélyes lenne. Ha nem sért, csak játszik, akkor nem találhatnak rajta fogást. Szabad országok szabad polgárai ott és akkor játszanak, ahol és amikor csak akarnak. Az ottani srácoknak kellene vállalniuk a kezdeményező szerepét, nekik kell sejteniük, miről érdemes együttgondolkodni, mi van a városban és környékén.

sziasztok! kedves bazsi, timi! októbertől én is marosvásárhelyen vagyok, és szívesen kooperálnék veletek ezügyben. (addig pedig beizzítom, megkérdezem az ottani rendezőosztályt, akik még nem tudnak semmiről; hátha.:)

Szeretem, amiket írtok, ahogy gondolkodtok. Én színházra neveléssel foglalkozom középiskolás közegben.
Amit írok most, talán beleillik abba, ahogy gondolkodtok a színházi élet megújításának témájában.
Pécs POSZT-lázban ég…Az első jegyárusítási napon hat előadásra fogytak el a jegyek. (Reggel 5-től álltam sorba, így is csak a 11. voltam.)
Jó, hogy van POSZT-unk. Hogy ilyen formában kell-e rendezni, most én ebbe nem megyek bele.
De….
Vitatható és bírálható az a tény, hogy kikhez szólnak a versenyelőadások. (Magánvéleményem szerint mi a csudának nem megy el otthon megnézni a darabokat a pesti szakma? Még Eger és Nyíregyháza is közelebb van Budapesthez, mint Pécshez!)
A 3500 Ft-os jegyárak mellett (ó, rég elhagytuk már az Avignon-off jegyár szintet!) csak VIP -szülők VIP-gyerekei juthatnak be az előadásokra.
De kitaláltunk valamit az OMSZI-val (Szebényi Ágival): a fiatalok kapnak 20 kitűzőt, ha beférnek, ingyen nézhetik meg az előadásokat, s utána beszélgethetnek az alkotókkal.
Ez tavaly jól működött.
Aztán az idén még valamit kitaláltunk: két társulat és egy színész szívesen elvállalta az ingyen fellépést a Leőwey Gimnázium falai között.: a Krétakör (hamlet.ws), a KoMa Társulat (Plazma) és Schrerer Péter (Klamm háborúja). És beszélgetni is fognak a fiatalokkal.
Számomra itt kezdődik a színház: ha minőségi és mégis hozzáférhető. Ha nyitott és nem gőgös. Ha nem ér véget az előadással.
Az idén a POSZT is feltalált valami: a közönség nélküli színházat. A Frankenstein-tervre nem árusítanak jegyeket, mondván, hogy egy konténerben játszódik, s ide nem férnek be csak a színészek és a zsűritagok. Szerintem jövőre pályázatot kellene kiírni: ki találja fel a közönség nélküli színházat? (A közönség egyébként is csak krákog, prüsszög és köhög.) Feltalálók, színház-újítók figyelem: szerintem a brook-i három elem közül még egy eltávolítható. Mondjuk, maradjon csak a tér! (Vatai Éva, tanár)