Namármost én véletlenül nem fizettem. Elnézést kérek.
Egy ott elhangzott és egy ott el nem hangzott kiegészítést tennék: ott hangzott el, hogy legyenek előkészítettebb projektek a csütörtökről vasárnapra készülő rögtönítélő performanszok mellett, elektronikus sajtó, youtube, mindenféle megágyazással. Kovács Dani kezdettől ezt képviseli, én is, és sok bólogató fejek is voltak ekkor.
A másik dolog, és ez az itt egyéb topikikokkban zajló diskurzushoz kapcsolódik: legyen egy utolsó szó. Lehetőleg az utolsó közös megbeszélés vége. Onnantól minden, ami elhangzott, kész tény, amihez csak hozzátenni lehet. De egy csütörtöki megbeszélés után ne induljon meg pénteken a blogon egy "legyen máshogy" témájú agymunka, mert az halál. Elvész a bizalmi ügy, soha nem számíthatok majd rá, hogy odamegyek, és ott lesz valaki, aki azt fogja csinálni/játszani velem együtt, amit gondoltunk, csak rémleni fog valahonnan, hogy mintha a blogon az egyik kommentben lett volna, hogy nem is ott akkor azt, hanem esetleg az is jó... kész. Nem jó. A csütörtöki döntés legyen kőbe vésve, hogy ha onnantól nem is olvasok blogot, tudjam, mi a teendőm. Attól persze még meglepődhetek, hogy valamit beleadtak a többiek azóta, az már más kérdés.
GPali

Sziasztok!
Az a tapasztalatom, saját magammal kapcsolatban is, hogy a hosszabb bejegyzéseket kevésbé olvasom végig, mégis, hogyha egy idő után képesek voltunk hetvenen beszélgetni, elképzelhető, hogy megtanulunk ilyen fárasztó keretek között is figyelni egymásra.
Szeretnék levonni néhány tárgyilagos következtetést az Adrienn-Cami féle működési rendszerrel kapcsolatban - természetesen újfent az önjelölt somogyországi érdekharcos álszent pózából - tekintettel arra, hogy ezen dolgokról, úgy vettem ki a jegyzőkönyvből, nem esett szó, másrészt a fennt szereplő hetvenkörüli emberbázisból kb. harminc ember ügye is (elnézést az esetleges túlzásért, nem számoltam utána). Mint azt már a közzé tett levelemben is írom, mint akármelyik másik főiskolásnak, nekünk is hétköznap óráink vannak. Ergo a csütörtöki megbeszéléseken egy nem budapesten tartózkodó ember nem tud jelen lenni. Amennyiben csütörtökön találálódik ki az akció, egy hétvégén felutazó ember automatikusan kizáródik a kitalálás jogából, legfeljebb kiegészíthet, illetve csatlakozhat. Lehet, hogy nem szép gesztus részemről ideírni, de azért megjegyzem, hogy egy diákjegy kaposvárig 2100 ft, a retúr ugye ennek a kétszerese. Ezzel csak azt illusztrálom, hogy amikor nem dolgozunk hétvégén, akkor sem biztos, hogy fölutazunk pestre(már aki pest fele utazik haza), s a vasárnapi akciók hétről-hétre nem biztos, hogy számolhatnak ezzel a pár tucat emberrel. Természetesen ez egyáltalán nem lehetetlenít el minket a részvételtől, minimális konokság ugye, és ott vagyunk, ezek csak tények, egyfajta keret ami szerint én gondolkodom. Mindez pusztán az egyik (de igen alapos) oka, hogy a Göttinger-Kovács féle, nagyobb rákészülős forma az, amire letenném a voksomat. Hiszen ha egy akciót mondjuk egy hónappal elötte elkezdünk szervezni, akkor biztosan tudunk előre egyeztetni egy olyan időpontot amire sok ember előre fel tud készülni.
Ez viszont mégsem zárja ki a csütörtökölös rendszert, Pali is azt írja, hogy ezek mellett léteznének a nagyobb lélegzetű cuccok.
És most következne a tényleges javaslatom, amit nem tudom, hogy egyáltalán tehetek e, hiszen utólag szólok hozzá egy alakuló gyűléshez, ahhol szavaztatok meg minden, mégis azért teszem mert úgy látom, hogy egy még formálódó és nem egy kész dologról van szó. Amennyiben ez nem igy van akkor természetesen mindez semmisnek veendő.
A javaslatom: Ha kétféle ritmusban kezdünk dolgozni, lehetséges, hogy a két dolog egymástól eltávolodna gondolatban, esetleg egymást gyengítené. Mivel csütörtökről vasárnapra reálisan nem lehet hétről hétre mindenkit mozgósítani (lásd fenntebbi okfejtésemet) és ezzel korántsem a most hétfői akció ellen fúrok, sőt, én is megpróbálok ott lenni, így ezek vállaltan kissebb résztvevős akciók lennének, amik valahogyan előrevetítik, megágyazzák a ritkább, tömeges eseményeket. Tehát elkezdünk dolgozni egy nagyobb lélegzetű akción valamely témában, s ebben a témában mintegy keretben gondolkodva a csütörtöki üléseken megjelenő sejtek már előre elkezdenének autonóm módon dolgozni. Ezzel a (szerintem nem túl nagy) módosítással azok sem károsulnak akik minden héten nagy energiákkal tolnák a szekeret, s azok is megtalálják benne a helyüket akik csak nagyobb szünetekkel tudnak jelen lenni.
Ez persze csak egy, a gondolom számtalan lehetséges megoldás közül amely demokratikusan megoldhatná a fennt vázolt valós földrajzi problémát. Nos, elmondhatatlanul hálás vagyok annak, aki mindezt végigolvasta, s ez úton kérek elnézést terjengősségemért, ami nyilván, a csupán virtuális jelenlétemet hivatott kompenzálni.
Üdvözlet.
EG

Pár újabb homályos, esti gondolat
(az előzőt valami miatt nem teszi ki a rendszer. Ha esetleg érdekel, kommentként van Egger Géza válaszlevelénél. Ez némiképp annak a folytatása kíván lenni)

Mind Pali, mind Géza és mind Kovács Danival folytatott beszélgetésem azirányba lök, hogy javasoljam a következő módszert:

Minden performansznak, azaz projektnek legyen egy projektfelelőse, aki felel az időpontért, a szervezésért. Ez célszerű, ha az ötletgazda. Ezeket a performansz-ötleteket, terveket az 'akciók' címkében lehetne meghirdetni és mint a hétfői esetében is, ott gyűjteni az embereket. Ahogy Danival beszéltük, egyfajta természetes evolúcióként a legjobb, legszervezetebb performanszok válnának valószínűleg a legnépszerűbbé. Ennek viszont feltétele az, hogy aki meghirdeti, pontos és részletes tervet írjon, ahol a KINEK és MIÉRT meg van fogalmazva. Valószínűleg a legfőbb ellenérv ez ellen az lesz, hogy széttöri az egységet. Ez elképzelhető, de nem is ez a cél vele. Szerintem meg lehet úgy is hirdetni egy performanszot, hogy szabad beleszólás van, de van valaki, aki felelős az ügyért. Ez fontos. És így kirajzolódhat a Géza által felvázolt nagy- és kis-performanszok váltakozásából fakadó állandó munka, valamint a Pali által jogosan számonkért végszó rendszere.

Továbbá egy másik jellegű performanszot is szeretnék ötletként bedobni, vállalva azt, hogy egyelőre sajnos nem több egy ötletnél. Ez némiképp áthidalná a földrajzi távolságokat is. Mégpedig, hogy nem adott térben és időben történnek performanszok, hanem egyes történések, cselekedetek váltanak ki performanszokat, amik akár egyedül, akár társaságban, de mindig lereagálódnak. És ez talán hosszú távon, egy bizonyos idő után feltűnést kelt. És ezt lehet bárhol. Amiről ez eszembe jutott, de kivitelezhetetlennek tűnik, hogy pl. ha látod, hogy sír egy kisgyerek, akkor előveszel egy rúzst, gyorsan bohóccá rajzolod magad és előveszel egy lufit amit felfújva egy állatot tekersz össze neki. Tudom ez gyerekes, de hátha valakinek szikrát gyújt az elméjében.

Ennyit a homályról, meg a gondolatokról és írjatok, hogy mit gondoltok róla!

Nyomon követve a formálódó ügyeket, jutott eszembe ez-az. Nem gondoljátok, hogy a hetente kétszer való találkozó túl szigorú, már-már betarthatatlan keret? Kaposvár kiiktatodik, de pestieknek sem könnyű vállalni ezt a megmérettetést. Ha a társaság kimutatható százaléka Kaposvárról kapcsolódik, akkor érdemes ottani akciókban is gondolkodni, és a találkozók bizonyos százalékát eleve ott tartani, esetleg egy előadás v. vizsga megnézésével egybekötve. Kéthetente (vagy akkor, ha ötlet kiérlelődött a blogon folytatott kommunikáció eredményeként), és hétvégén. Mindez szintén áldozattal jár, de aki nem, nem, bármikor lehet kapcsolódni, senkit sem szabad kizárni, mindenki belül van, ha van. Nem célom, hogy beleugassak a dologba, bár lelkes blogfüggőként csapattagnak érzem magam is. Tehát ne siettessünk semmit. Ne zárjunk ki senkit és semmit. A politikát sem, véleményem szerint, annak közösségre gyakorolt közvetlen-közvetett hatásainak vizsgálatát. Ha valami feszít, elemezni kell, aztán reagálni. Persze, ha a társaság nagyobb része valamitől idegenkedik, akkor úgyis lehetetlen a kivitelezés, el kell dobni. A felelősséggel kapcsolatban Pali javaslatát tartanám követendőnek. Utolsó kiírás az etalon!!! Internet társadalma: a blog üzenőfal, tessék követni. Ha felelősöket keresünk, előbb-utóbb besokalnak, feladják, vagy túldimenzionálva magukat rendezőkké avanzsálnak. Hacsak valaki nem akar saját ügyet végigvinni, én a kollektív szerveződést javaslom. Tanulnunk kell egyetérteni, együttműködni. Én mondom ezt, gyakorló rendező. Még formálódunk, egyetlen kudarc sem az utolsó, és egy hónapos ismerettség után ne gondoljuk, hogy együtt vagyunk. Próbálkozunk. A blogot meg komolyan kell venni, nincs mese, ez virtuális ütközéseink mezeje, hasznájuk értelmesen. Pl. zavarónak tartom, hogy nem egy helyre érkeznek üzenetek, hanem különféle felületekre. Csak a fórumot kellene használni, hogy az éjjel-hajnal gép elé zuhanó kókadt felsőtest ne görcsöljön rá az ezernyi vadhajtására e szörnyű elektronikának. Tudnunk kell pontosan, hogy merre keressük félbehagyott beszélgetéseink fonalának végeit. Nevet ne keressünk, ne haladjunk intézményesülés felé, legyen ez olyan mint a hajdani grund. A név kötelez, de mi szabadok vagyunk. Hol lesz az akció holnap?

hello én dolgoztam nem most nézem a ma delet...hova mkell menni holnap?írjátok+köszi

hello én dolgoztam nem most nézem a ma delet...hova mkell menni holnap?írjátok+köszi

Egyetértek Süsüvel, kezd tényleg kicsit kaotikussá válni a blog, Feri, valamelyest el lehet mozdulni az áttekinthetõség felé?
Másrészt, mint a kezdeti események lelkes ám távoli figyelõje jelezném a jövõbeli jegyyzõkönyvíróknak, hogy ez szintén egy új, felfedezendõ szerepkör, és persze törekedni kell a fejlesztésére, hiszen például, Zsuzsitól kaptam egy üzenetet, amiben kifejti, hogy igenis foglalkoztatok azzal a témával, amit elõzõ megjegyzésemben hiányoltam.
üdv
eg

Napsi!

fél12, deák

Süsü!

mire elkezdjük lesz tán fél1 is, vagy max. picit hamarabb.
Deák,kb. a mcdonalds-nél, de mindenképpen azon a környéken.

ja és, ha tud valaki valmilyen hangosító eszközt....Pali próbálkozása utolsó pillanatban meghíusult

kedves géza és mindenki más!

ne haragudjatok, én ilyet még nem csináltam, nyilván kimaradnak belőle dolgok. igyekszem, csak nehéz. ma például úgy jártam, hogy próbáltam figyelni is, megjegyezni a dolgokat, és próbáltam aktív részesévé is válni a beszélgetésnek. a kettő együtt alig-alig működik.
ez egy fajta megoldás, hogy vállaltam ezt a dolgot, de ez úgyis csak addig működik, amíg még tudom látogatni a találkozókat.

Egy kicsit én is értekeznék a módszerről.

Nekem is úgy tűnik (ahogy a csütörtöki mítingen el is mondtam), hogy a csüt-ről vas-ra szerveződő akciók rendszere nagyon szoros, igazából nem bízom abban, hogy hétről hétre találunk olyan bitang jó ötletet, ami ütős is és amit gyakorlatilag próba és szervezés nélkül meg lehet csinálni egy megbeszélés után. Néha jöhet egy-egy ilyen, akkor igen, hajrá. De általában azt hiszem ez a menetrend csak kis villanásokra, szösszenetekre ad lehetőséget. Én működőképesebbnek tartanám, ha több időt hagynánk magunknak: így többen tudnak előre számolni az idejükkel (pl kváriak feljöhetnek), és jobban meg lehet rágni egy dolgot. Ha több dolog fut párhuzamosan, úgy is lehet minden héten vmi akció, hogy másfél hónap meló van benne. Ettől ez még nem jelentene nagyszabású produkciókat, csak azt, hogy egy ötlet kiforrhatja magát. kb erre gondoltam csütörtökön.
Tarr Ferivel is kb erről dumátunk, ld feljebb, bár én nem projektfelelősökre gondoltam, akik tervet írnának, hanem egyszerűen arra, hogy egy-egy pl blogon vagy csütörtökön bedobott ötlet körül magától kialakulhat egy lelkesebb sejt, (nyilván van egy eredeti gazdája is), és ők vihetik az ügy ügyét a vállukon, és keresnek olyanokat, akik szívesen csatlakoznak. Miután eleve nehéz a csoportos találkákat összehozni, aligha lehet ott helyben mindent együtt kitalálni, dönteni. Jó, ha van egy húzómag (egy mi?), ami előkészít, ajánl, ötletel, és ha hirtelen kell, dönt. Aztán úgyis együtt csináljuk, konszenzus híján nincs csapat, anélkül meg nincs meló.
Ez még csak nem is ajánlás, csak egy elképzelés arról, hogy talán így is működhetünk.
(Egyébként ilyesmi megy a "magyar kártya" kapcsán, Zsuzsi ötletét Botond karolta fel, stb stb.)

Még egy mócertani tanulsága van a mai évzárónknak: én úgy éreztem, nagyon hatékonyan működött az, hogy sok apró részből állt össze valami. Egy performanszba simán belefér, sőt, szerintem kifejezetten üdvös, ha nem egy nagy ívet erőltetünk, hanem rész-eseményekből áll össze. Sokkal könnyebb leszervezni-leegyeztetni-lepróbálni olyan jeleneteket, ahol néhány (vagy csak egy) embernek van nagyobb-komplexebb dolga, a többiek pedig alájuk dolgoznak, egyszerűbb, könnyen lepróbálható, vagy akár neten is ledumálható akciókkal. Aztán a következő jelenetben csere, hasonlóan, mint a zenélésben, gondolom. Ez lehetőséget ad külön próbára (pl pesten és kváron párhuzamosan), kisebb vagy nagyobb részvételre, arra, hogy egy akcióban ki-ki a saját ügyét képviselje, stb. Ez sem az egyedül üdvözítő módszer,meg közös egyeztetések és próbák nélkül nem is megy, csak talán érdemes errefelé terelni a dolgot.

a magyar kártya kapcsán is: ha nem harmicketten próbálunk egy bonyolult játékot játszani, hanem mondjuk négyen játszatják velünk, mi meg a pontos reakciókban domborítunk, pl, akkor az tizedannyi szervezés.

tudom, ez most nagyon elvi, a forma formájáról beszélünk, de hátha segít itt a kezdeteknél.