A kaposvárra megérkezők és blogon elszórt morzsák alapján már kissé elnagyoltnak és paranoidnak vélem korábbi félelmemet, s némileg leszakadva a Magyar Kártya témáról, általánosabb észrevételeket tennék jővőbeli politikai aktivitásunkat illetőleg, illetve reagálnék Süsü levelére is. Nyilván nem csak én gondolok ilyeneket, ezért a közhelyekért elnézést kérek, aki pedig másként gondolja, az legyen szíves válaszolni. (a beszélgetés előzményei a Magyar Kártya kommenteknél megtalálhatóak, nem tudtam sajnos idemásolni őket)

Függetlenség az is persze, hogy merek nyilvánosan viccelni, vállalom saját véleményem, még akkor is ha esetleg provokálok. Alapvetően egyetértek, ezzel is: "a bohóc nem állít, hanem kérdez, játszik, nem kioktat."
Ez számomra is egyértelmű. De amire én gondolok, az az emberek fejében kialakított óvodás módon digitális gondolkodás szülte közélet, a maga szimbólumaival, nyelvezetével és szavaival. Olyan szavak amik látszólag ugyanazon nyelven íródtak mégis két különböző ember számára teljesen mást jelentenek. Lásd Feri magyaros írása. Az egyik ember nevet rajta, a másik ízléstelennek találja, hiszen különböző jelentései vannak ennek a szónak, és így a kisajátított szó mindegyik értelmezés felől elveszti komplexitását és valami mást jelentő dolog butított toposzává válik. Például.
De lehetne ezektől az egyszerűsítő, megkülönböztető erőktől függetlenül beszélni. Rámutatva a közösre, a hasonlóra. 17 éve kampány folyik, üzleti érdek is az emberek egymásra uszítása, eléggé szinpadias eszközökkel. Mi szükség van még egy olyan médiumra ami akarva-akaratlanul ennek a kampánynak a céljait szolgálja? És nem azt mondom, hogy ne politizáljunk akcióinkban, hanem, hogy ne ebben a fogalmi rendszerben, ezen az elhasznált és kihasznált nyelven, és így talán két tökéletesen ellentétes érzelmű ember számára is mondhatunk érvényeset, s a megosztott társadalomban talán ez jópofa cél volna. Másrészt nyílvánvaló, hogy rengetegen nem tartoznak sehova sem. A politikából való kiábrándulás, érdektelenség igen általános , s igen veszélyes jelenség. Amikor mondjuk a társadalom öt százaléka megy el szavazni, hatalomra juthatnak korábban méltán kis bázisú pártok, mint Németországban a gazdasági világválság alatt. Természetesen hozzájuk is lehet szólni.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyünk általánosak, és univerzalitásban semmit mondók. A ravaszság lehet egy jó eszköz, amivel az automatikus mentális gátak kikerülhetőek.
Például ha már Pusztaszert vesszük keresztűzbe, ott is lehet ravaszabb módon. A táp színház egyik előadásán láttam egy srácot, akinek a performanca az összes magyar király elsorolása volt.
Nagyon szép gondolatnak találom még a fölmerült, ismeretlen hírességek koszorúzását, ami tovább mehetne szerintem, akár még márványtáblát is lehetne emelni egy nagymamának aki negyven évig dolgozott ugyanabban a gyárban, de nagyon finom sütit tudott sütni, némi kutatással találnánk ilyet.
Továbbra sem kívánom fúrni a Magyar Kártya projektet, de még az is eszembe jutott, hogy kis szerveződésünk már önmagában való létezésével is demonstrál, egyfajta "félszínész alakulat"-ként, ami szintén bizonyos önkéntes társadalmi szolgálatra hivatott.
üdv
EG.

Én most röviden csak annyit szólnék hozzá, aztán majd holnap frissebb fejjel kibővítem, hogy szerintem a vitának két egymástól független vonala rajzolódott ki. Az egyik az, amiről Géza elsősorban első ill. az én hozzászólásom szól, azaz talán az eggyel gyakorlatiasabb dolog. Tehát, hogy színházilag ez mennyire működőképes. Amit Dani és Süsü vázol fel az egy eggyel teoretikusabb szint, ami nem feltétlenül áll szemben vagy párban a mi megjegyzéseinkkel. Sőt, Dani legutóbbi gondolatait kimondottan a magaménak érzem - azt az egy kiegészítést téve, hogy szerintem gondolatiság és gondolkodásmód elválaszthatatlan. A kérdés az, hogy hogyan lehet ezt színházilag megfogalmazni? Mert a jelenlegi irány szerintem más felé mutat. Inkább magunkra kérdező, mint magunkról állító. Ami nem baj, csak érdekes-e más számára is?

Illetve egyre inkább igaznak érzem Géza szintén első hozzászólásában felidézett jegyzőkönyvi passzust, miszerint szükség lenne az önmagunkra vonatkozó definíció kísérletére.
Ugyanis beszélgettem erről egy barátommal, aki azt mondta, hogy ő abban látja a veszélyt, hogy a vezérelv nélküli ötletek túlburjánzása szétfeszíti a társaságot. Egy idő után annyi és annyi féle ötlet lesz, hogy egyszerűen elhal a dolog. Mert egy idő után mindenkinek lesz fontosabb dolga, mint elszórt, össze nem kapcsolódó performanszokban részt venni. És én csak azért írom ezt ilyen aggodalmasan, mert már a legelején is azt írtam, hogy félek, hogy több van elvárva, mint amire képesek vagyunk. Legalábbis mint amire így képesek vagyunk. És aztán nehogy az legyen, hogy teljesen lestoppolódik az ÜGY. Persze most kár előre aggodalmaskodni, de érdmes lenne egy-két dolgot átbeszélni. Hogy mi kik és mik vagyunk, kinek és miért vagyunk, mit és hogyan akarunk? Akár egy Keret-ben tartott megbeszélés során szigorúan a kaposváriak jelenlétével.
Evvel kapcsolatban Bálint projekt-felelősökre való megjegyzését szorgalmazom. Noha nem is úgy, hogy győzzön a jobb, mert az szerintem a gyors halálhoz vezet. Hanem, hogy legyenek koordinátorok, felelősök. Süsü is azt mesélte magáról, hogy azért tudott hamar komoly dolgokkal foglalkozni, mert érezte a felelősséget magán. Kollektíven nincs felelősség, nincs átgondolás, nincs tétje egy dunai lapátolásnak.
Szumma: Mit szólnátok egy mini-konferenciához a hosszú távú tervezés szempontjából? Mert ez a blog azért nehézkes így...

egyetértek a mini-konferenciával. Mert érzem magamon - hogy bár alapból én is az öndefiniálásnak voltam a híve - jelenleg sodródom az árral. (csütörtökön fél 3tól szó szerint.) ugyanakkor azt is kezdem megérteni és elfogadni, hogy amibe belefogtunk, az olyasmi, ami menet közben folyamatosan formálódik és újra és újradefiniálja önmagát. kétségtelen, hogy egyelőre nincsenek válaszaink a miértekre. És ez probléma. Viszont most a miért ne jegyében cselekszünk. És reméljük, hogy kiforr valami. EGyelőre a Duna-rekesztés is az, ami az évzáró volt: élvezzük a spontaneitást, a lehetetlennel való eljátszást, a továbbgondolást, a szokványos színházi keretek eltolását és persze nyilván benne van az is, hogy magunkat, a nyilvánosságot. Ez nem az a fajta miért ne, amit Yves Klein nyom, akinek a miért ne mögött hatalmas hite van - hogy ezt KELL csinálni. Igen, ez még teljesen más minőség. És lehetséges, hogy így is marad. De el tudom képzelni, hogy átcsap vmibe. Lehet, hogy ez az út járható, párhuzamosan csinálni az - esetenként viccelődő, üres, jópofi-gyanús, nem kristálytiszta értelmű akciókat és a nagy agyalásokat, hogy kik is vagyunk, mit, miért, hogyan, kinek? Zavarban vagyok én is, de azt tudom, hogy jó lesz lapátolni, el fog rajta gondolkozni az, aki látja. És valahogy sok dologban hasonlít ez a tábor első feladataihoz - amikkel szintén szenvedtem teoretice - hogy mi az, hogy csak forma, tartalom nélkül. De ez a lapátolás is olyan, hogy a forma szüli a tartalmat. Nagyon gazdag. Lehet, hogy a magyar kártya az, ahol zavar van, mert egy erős gondolati, tartalmi ügyhöz rendelünk formákat, amik nem feltétlenül passzentosak. ezekről kell beszélni, igen, itt is vitázni, meg szóban is, keretben.

én is támogatom a mini-konferenciát, bár sürgősen találjunk neki vmi más nevet, ez olyan, mint a tamagocsi, szóval alapvetően nem szívügyem nekem sem a közéletiség, amin most az egész elpattanni látszik.
én úgy vettem, mint feladatot, randább szóval "kihívást", ha már szembe jött Zsuzsi ötlete, olyan dolog volt, amit nem tisztáztam még magamban, és jól esett, hogy kínomban végiggondoltam, hogy mi zavar a MG-ban, pl.
szóval szerintem is jó átdumálni, hogy hogyan tovább. bár teljesen értem azokat, akiknek ez így túl zavaros ahhoz, hogy mögé álljanak, én mégis csendesen amellett vagyok, hogy mint általában minden színházi szituációban, előbb próbálkozzunk, aztán jöhet az elmélet.
addig nem is írnék többet, míg a holnapi lapátolás le nem megy, de az kicsit visszás, hogy előre, elméletileg van eltemetve a másik ötlete. annyiban viszont jó jelzés, hogy holnap azoknak, akik jönnek, megpróbálom elmondani, hogy nekem mi az, ami nem csak formai dolog benne. röviden annyit, hogy a blőd, a gagyi, a tartalmatlanság lehet tudatos döntés következménye is. ez az én "projekt-felelősségem".

Oké, akkor aki úgy érzi, hogy van elképzelése, mondandója, kíváncsisága ezügyben, az készüljön úgy, hogy a szombati akció után megtartjuk. Jó ez így?

Jó.

Átalakítottam a dolgokat, remélem a megbeszéltek szerint. Azonban rólunk, a blogról, a célkitűzéseinkről nem tudtam többet írni, mint ami a köszöntő szövegben is áll. Ha bárki úgy érzi, hogy lenne még miről írni, az bátran tegye meg!