Azon gondolkodom most már egy jó ideje, hogy mit kéne nyáron csinálni. Én szívesen foglalkoznék színházzal. Nem tudom, erre a nyárra van-e kilátásban valami nyitott tábor, ami érdekes lehet, de az jutott eszembe, mi volna, ha mi próbálnánk létrehozni valami ilyesmit. Nem gondolom, hogy feltétlenül szükség volna valami vezető emberre, mert hiszek abban, hogy ha azért húzódnak félre emberek, hogy melózzanak, akkor az létrejöhet akár felső koordinátor nélkül is. Lehet, hogy az első napokban félnénk egymástól és lassan tudna beindulni a munka, de ha vannak ötleteink, akkor biztos találunk rá társakat. Engem az se zavarna feltétlenül, ha olyanok is jönnének, akik inkább nyaralni vágynak. Akkor azok biztos ellenszenvesek lennének és nem dolgoznánk velük. Viszont, ha csinálunk ilyet, akkor annak teljesen nyitottnak kéne lenni. Jó volna ha minél több féle ember verődne össze. Nem kell, hogy feltétlenül szinházzal foglalkozzanak, sőt, az se szükséges szerintem, hogy valami művészettel. Mindenképp érdemes volna nyitni kifelé és annak nem látom értelmét, hogy szűk körben, a komáromi tábort próbáljuk megismételni. Az kéne, hogy akik lejönnek, azok készüljenek ötletekkel, olyan anyagokkal, eszközökkel, stb, amit szívesen bedobnának a közösbe. A végeredménynek valamiféle munkabemutatónak kéne lennie. Készülhet egy nagy esemény, de akár sok kisebb ügy is. Attól függően, hogy miben tudjuk megtalálni a közös hangot. Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy ha már együtt vagyunk, együtt is melózzunk. Azt is el tudom képzelni, hogy három ember klikkesedik. Nem minthogyha sok értelmét látnám akkor a nagy létszámú táborozásnak, de miért ne. Akár a kiállításszínház féle forma is működhet, aminek az a lényege, hogy piramisszerűen egy tág formából sok kisebb forma ágazik ki (gondolok itt arra, hogy én kitaláltam a kiállítás formát, azon belül több csapat létrehoz kisebb ügyeket és ezeken belül még az egyén is élhet önálló formákkal). Persze valahol minden színházi munkára rá lehet húzni ezt a piramis hasonlatot. Azt nem mondom, hogy nem kéne szigorúan hírdetni. A résztvevőknek tudniuk kell, hogy teszem azt két hét alatt el kell készülnie valaminek, amit bemutatunk. Tulajdonképpen a szabad akarat zászlaja alatt szerintem működtethető egy ilyen workshop. Ha engem nem hagynak dolgozni, akkor ordibálhatok, verekedhetek, gyilkolászhatok. No! Nem kell az elején a pesszimista részét hangsúlyozni. Érdekes lenne azon gondolkodni, hogy van-e olyan figura, akinek a munkája érdekel minket, akár külföldről is. Elhívhatnánk őket a táboron belüli rövidebb workshopokra is. Hozhatnánk filmeket. Lehetne reggeli torna, mozgásworkshop. Ezek már tudnának adni egy keretet, különböző irányokat, amik kapcsán el tudunk indulni a melóban. Tarthatnánk élménybeszámolókat, eljátszhatnánk egymásnak az előadásainkat. Tudom, hogy valami ilyesmiről már volt szó, de szerintem csúfos elméleti vitába fulladt a dolog. Én azért annál bizakodóbb - vagy csak optimistább - vagyok, hogy az foglalkoztasson egy ilyen lehetőség kapcsán, hogy vajon nem esünk-e szét, ha nincs egy vezető fickó. Nem lesz-e talajtalan az együttlét... Ha lelkesen beledobjuk magunkat ennek a megszervezésébe, akkor nem. Ott az anyagi része... Ehez én nem értek sajnos. Van egy látványtervező srác Kaposváron, aki beszélt nekem egy kastélyról, ha jól emlékszem, ahol - elmondása szerint - lehetne valami nyáron. Azt mondta, hogy akár ingyen is, csak jó volna, ha az ottani (asszem békéscsabai) lakosoknak mutatnánk valamit a végén. A kajáltatást lehet, hogy pénzbedobással és mondjuk a jól bevált napos rendszerrel lehetne megoldani. Talán ez még korai téma... Az aktuális kérdés az, hogy kinek van kedve hozzá és milyen ötleteitek vannak?