Színház-ügy

A csapat  (Kovács Dani, Fancsikai Peti, Napsi, Bányai Miki, Göttinger Pali és jómagam / rangjelek szerint a Kuoni pásztor, Tell Vilmos, , a piros kilences, a zöld tízes a tök hetes kb) fél3 és 3 között találkozott a 2-es villamos Roosevelt téri megállójában. Felszerelésünk között szerepelt 4 kajakevező, egy hólapát, egy szemeteslapát, egy konyhai szűrő és egy kávéscsésze. Jelmez váltakozó: a szandálos mezítlábtól a zsebesmellénysapkán át fehéringmellénybőnadrággumicsizmás megoldásig terjedt. Magunkra ragasztottuk a kártyákat, aztán lesétáltunk a partra. „Sajnos” a víz már elégé leapadt, Peti egy olyan helyet nézett ki, ahol a padok előző nap még vízben álltak és onnan nyüzsöghettünk volna, csütörtökre viszont már tényleg a medrében folyt a Duna és mi csak azon belül terelgethettük. Kis szervezetlenség volt, mindig kitaláltunk vmit, meg hogy az hogy legyen felvéve, és akkor felvettük, akár többször. Aztán leálltunk. Röhögtünk, cigiztünk, aztán újra kezdtük. Közben megérkezett Tóth Feri meg Tarr Feri, ők is beálltak. Célunk ugye – ha ezt elfelejtettem volna mondani – az volt, hogy lehajtsuk a Dunát, hogy gyorsabban múljon az árvíz. Volt sorban fél térden evezés – kajakozás, lépcsőtisztigatás – csoportos és egyéni, vízszűrés – amíg Miki el nem vesztette szűrjét és le nem fokoztuk zöld tízesből kilencesre, volt, hogy megpróbáltuk megállítani a vizet és inkább visszafele terelni és elhangzott néhány nyilatkozat is ügyünkről. Peti vett mindent kamerára. Röhögtünk sokat, a lefokozást háromszor kellett újravenni. Az arra sétáló diákok, párocskák, kutyasétáltatók és kínai turisták megnézegettek, az autósok néha ránk dudáltak, a villamosmegállóból bámultak. Amikor kifogytunk, abbahagytuk és elmentünk ebédelni. Jó móka volt, ha nem is olyan fegyelmezett, mint az évzáró, a film-hatás miatt sokszor tényleg megszűnt a színházhatás és leálltunk. Szóval, hogy itt mi is történt vagy mi is az, amit csináltunk, arról még nem tudok teljesen jelentést adni, mert ez tényleg csak a film által lesz teljes.