Sziasztok,
sajnos a fenti időpontok egyike sem jó nekem. Gondolom többet nem fogjátok játszani, de pl. Pestre nem hozzátok fel? FRINGE-re, pl?

Nem hinném.

Miért nem? FRINGE-re simán betolhatnátok. Vagy nem szeretnétek?

Gondoltam megpróbálok elindítani itt is egyfajta vitát. Hátha..
A vizsga első (csak Platonov-jelenetek) fele elkapottabb volt szerintem. Ez elsősorban a fiúknak köszönhető. Az volt az érzésem, hogy a Platonovban lévő életuntság, leszaromság, fásultság, motiválatlanság okozta nyers erőt és agresszivitást könnyebben megtalálták a fiúk, mint a lányok az anyáskodó, mártír, a kiltátástalanság miatt az extrémbe szerelmes nők alakját. Viszont nagyon kár, hogy a fiúknak egy ilyen nyafogásosdit is be kellett vonni. Ezt hallottam előre, hogy felsőbb utasítás volt, de hát egyszerűen agyonvágta a legtöbb jelenetet. Hogy ez egyik pillanatban nyafog, aztán üvölt, aztán csókol. Ez a vonal ritkán futható be. Pláne vizsga esetén, ahol a 'hopp! tessék, lehet kezdeni' működik. A Sirály-jelenetek meg valahogy nagyon hasonlítottak egymásra. Jó ötletek, de nem a szövegből fakadnak. Mint pl. a szekrénnyel vagy ággyal való játszás. El lehet bújni ide vagy oda, de akkor a szöveg sugallta szemtől szembe konfliktus elől is el lesz bújva. Úgyhogy ezek sokszor feleslegesnek tűntek. Ami viszont nagyon tetszett ilyen téren az Emőke megoldása, ahogy bevonul egy combközépig érő rózsaszín csizmában és teljesen passzol. Egy drogbárónő, de ott van és végigviszi. Illetve egy-két jelenetben még éreztem személyes jelenlétet, ahol valós düh volt. Némiképp a helyzet okozta düh kivetítése, azt hiszem.
Viszont az a megállapításom alakult ki így a sokadik kaposvári vizsga látása után, hogy rettenetes béklyót jelent az szerintem, hogy magatokra vagytok hagyva és ezért a külső impulzus, ami egy-egy jelenetet meghatároz az csoporton belülről érkezik. Tehát az, hogy egymást rendezitek elég sokáig, úgy tűnik, hogy nem mást csinál, mint az egymással kapcsolatos véleményeteket, viszonyotokat jeleníti meg egy-egy jelenetben. Nagyon sokatoknál visszajött nekem a tavalyi Liliom vagy éppen a Shakespeare. Önismétlések történnek úgy tűnt, amire ráerősít az, hogy 'szerintem te ilyen vagy és ezért én ezt mondom neked, amikor együtt dolgozunk egy jeleneten'. Mintha az osztályon belüli skatulyák színházilag is elkezdtek volna működni és ezáltal mindenkit egyfajta karakterszínészet felé tolna. Ez az állítás milyennek hangzik belülről? Csak, mert ha így van, akkor érdemes lenne összefognotok, hogy ne így legyen, mert ez szakmailag nem sok jót jelent. Mert Bálint, Ördög Tomi úgyanúgy nagyon finom játékot fognak csináni, de nem lesz nyakérdagadós-vicsorítós Platonov sosem. Gulácsi Tomi jó zavart figura lesz mindig (és ez most is nagyon tetszett tőle), de nem fog tudni úgy rácsapni egy asztalra, hogy kuss legyen. Mint amit pl. meg tud csinálni Botond vagy Barsi Marci, viszont az ellentetjét már jóval sokkal nehezebben nem. És most nem szeretném folytatni, mert nem a személyeskedés a lényeg. Talán az osztályon belül mindenki érzi, minek lett kikiáltva. Vagy legalábbis nekekm így tűnik. Hm?

Azt gondolom Feri, ha elkezdesz személyeskedni és azt mondod, hogy én akkor most nem kezdenék el személyeskedni az több mint blama.

Hát nem tudom, Tomi. Én ezt most nem érzem jogosnak. Ha leírnád, hogy szerinted hogy van, vagy legalábbis miért nem így, akkor az egy produktív vita lenne. Így viszont szerintem semmi értelme. Mert akkor legközelebb inkább én sem mondom el, hogy mit láttam és hogy gondolom. Meg azt hittem nektek is jó, ha van némi visszacsatolás, írja azt bárki; pont a leírt probléma miatt. Illetve az egész, amit leírtam egy kérdésen alapult, hogy szerintetek hogy van, mert én ezt így látom, de ez persze nem jelent semmit. De akkor ezúton is elnézést kérek, ha ez bánt, ha gondolod szívesen letörlöm

Én nem a "problémára" reeagáltam hanem arra, hogy ha felületesen felsorolsz neveket akkor ezekszerint azért, mert "azt hittem nektek is jó, ha van némi visszacsatolás, írja azt bárki; pont a leírt probléma miatt" és akkor most ez annyi, hogy az emő csizmája jól működött? Ez dühítő.
Azzel egyetértek amit a kaposvári képzés hibájáról írtál, azonban nem következménye az, hogy kívülről úgy tűnik, hogy mind ki lettünk találva valaminek, na ez kacsa. Az egyedül dolgozásnak a következménye, hogy a saját határainkanon belül (és szűkösen) mozgunk. Ami lehetne akár jó is ha legalább önmagadban erősödni tudnál, hogy az egyént fejlesszék/ hagyják fejlődni, de ez sincs. Kizárólag az osztályomról, elsősorban m,agamról beszéltem.

Abban igazad van, hogy nem szerencsés dolog kiemelni pár embert és aztán azt mondani, hogy nem akarok személyeskedni. Ráadásul felületes is, ez igaz. Csak azt éreztem, hogy ez annyira nem kötődik a témához; hogy ez inkább csak pár, általam gondolt példa, de semmiképpen sem a lényeg. De a dühítésben igazad van, ezt elfogadom. Ugyanakkor szerintem azért nem csak az Emő csizmája volt a lényeg. Vagy hát persze a legkevésbé az volt a lényeg. Én oda akartam kilyukadni, hogy mintha ez a szűk keret, amiről te is beszélsz, egymás által is erősítve lenne. Persze, nem szerepek lettek kitalálva, csak az, hogy kitől mi várható. Én erre akartam rákérdezni.. Hogy, amikor egymásnak tanácsokat adtok, az nincsen-e túlságosan az életbeli szerepekből származtatva és nem annyira a szerepebeliekből? Mert ilyenkor el tudom képzelni, hogy sokszor az is közrejátszik, hogy nem akarom a másikat megbántani, mert utána hetekig megy a kellemetlenkedés és ezért nem teljesen szakmai a tanácsom. És hogy, ha lenne egy erős, külső kéz, azaz egy tanár, az talán robbantani tudna. És hogy nem érdemes-e kiállni, összefogni valami ilyesmiért? Hogy sokkal aktívabban vállaljon szerepet. Vagy érdemes lenne, de nem lehet? Vagy ez most a Réthlyvel nem volt igaz?
Egyébként visszatérve a vizsgára, én azt éreztem, hogy az alaphangot mindenki elég jól megtalálta. Csak, amikor elkezdődött valami konfliktus, azaz beindult egy amplitudó, egy jelentős eltérés ettől az alaphangtól, tehát pl. egy üvöltözés, akkor ott az sokszor kicsúszott. És amikor nem, az azért volt, mert abban nagyon sok személyes düh, harag volt. Ami fakadhatott akár a partnerből vagy akár a vizsga szituációjából, hogy pl. kinek hány jelenet jutott, stb. De néha éreztem ilyen 'civil' dühöt a szerepekben, amitől nagyon jó lett. És talán, mintha ez nem lett volna mindig tisztázva, hogy ki jön be önmagaként, aki Platonov vagy éppen valki más, és ki jön be valaki olyanként, akit kitalált Platonovnak. És ezért írtam azt, hogy szerintem a fiúk vállalásai általában jobban sikerültek, mert ez a nyers erő jobban megtalálódott, mint a női szerepek komplexitása. Szerintem.

Nem láttam a vizsgátokat, ezért arról semmiképp sem írnék. Csak mint a blogot rendszeresen követő - helyesebb talán, ha követni igyekvőt írok - ember jelezném, hogy nem túlzottan fair ez a hozzáállás tőled, Tomi. Feri leutazott - a komáromi hetvenedmagunk közül tudtommal egyedüliként - megnézte amit készítettek, és erről írt. Nem éreztem hogy sértőek lehetnének a sorai, és azért annyiban intézni el a véleményét, hogy csizma, az nem valami szívderítő. Ez a blog pont azért jött létre, és eddig egyedül a FÁJ kapcsán tudta ezt a célkitűzését beteljesíteni, hogy lehessen "így-ám-meg-amúgy-ám" jellegű rokokós ornamentika nélkül gondolatokat közölni. Ahogy az ember és ember között általában szokás. Borzasztó fontos lenne, ha írnátok a kaposvári tapasztalatokról. Nem látjuk egymást év közben, ha mégis akkor is minimális időre - ilyesmikre nincs külön alkalom. Engem érdekel, ki mit csinál, miről gondolkodik - nem vagyok ezzel egyedül. Ti bent vagytok egy intézményben, nem is akárhol, egy olyan helyen, ami színházi berkekben téma. Hogy látjátok a működését, ti mit tudtok kezdeni vele, miért jó Kaposvár? Annyi kérdés lenne. Annyi megbeszélni való lenne. Ezt ennyivel intézni el az elborzasztó. Mi nekünk kommunikálnunk kell. Egyre szilárdabb a meggyőződésem, hogy nem is a széplelkű elképzelések vagy ideák miatt, hanem egész egyszerűen mert más lehetőségünk nincs is. Írjátok meg, az osztály minden tagja, bátran, hogy milyen volt, miken lehetett agyalni, mire világított rá a kurzus. Nagyon kíváncsian várom.